Igen, az imádságban meg kell küzdenünk saját magunkkal, mert hangulatilag-érzelmileg gyakran nem esik jól. Fogalmazhatunk úgy, hogy szinte sérüléseket is okoz. A megszokottság, a kedvetlenség, az üresség érzése mind-mind olyan állapotok, amiből az ember menekülni szeretne. Azonban, az imában nem a feldobottságot, az állandó lelkesültséget keressük, hanem magát az Istent! S éppen akkor fedezhetünk fel új szempontokat az Istennel való imakapcsolatunkban, amikor ezeken a nehézségeken túllendülünk, s kitartunk.