Lehet dühösen imádkozni! A keresztény tapasztalat és pszichológia ezt felfelé robbanásnak nevezi. Például, a zsoltáros kétségbeesetten kérdőre vonja az Istent: Uram, meddig nézed még el, hogy az ellenségeim diadalmaskodjanak felettem? Maga az Úr Jézus is panaszkodott: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Az indulatainkat tehát nem kell elfojtanunk, hiszen tudja a mi mennyei Atyánk, mire van szükségünk. Azonban az ima - ha valóban imádság akar maradni - mindig az imádat, az Isten hatalmának, szentsége elismerésének légkörében kell, hogy történjék! E nélkül gyalázkodássá, szitkozódássá züllene!