Van az imának olyan változata, amikor valaki egy képet szemlélve emeli szívét és gondolatait az Istenhez: egy szentkép, egy ikon, egy természeti képződmény, vagy bármely tárgy. Assisi szent Ferenc például két órán keresztül imádta Istent egy pókháló előtt, mert el volt ragadtatva attól a csodálatos látványtól. Tehát, nem a pókhálót / a tárgyat / imádta, hanem annak közvetítésével Isten csodálatos kreativitását. Tehát, ez a hívő imaszemlélet és praxis a teremtett világ megértéséből fakad: végsősoron MINDEN ajándéka, s ezért az érzékelésre utalt megismerésünknek "ugródeszka" lehet a szívünk, a gondolataink, az elcsendesedésünk Istenre irányításához.